Sziasztok! Nagyon hálás vagyok a sok kommentért ami az előző részekhez érkeztek ♥ A részhez annyit, hogy lassacskán kibontakoznak az események, bár most még tudom elég kusza :) Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok :)
puszi
Betti xx
Már vagy egy órája kóvályogtunk Niall-el a városban, de még mindig nem jutottam egyről a kettőre. Komolyan elakadtam, és nem tudtam eldönteni mi lenne a megfelelő ajándék. Niall egy ízben felvetette Louis ötletét, mire egy hatalmas plüss teknőst nyomtam a fejébe az ötlet díjazása képpen. Utána valami olyat motyogott, hogy nem szükséges teknős erőszakot bevetnem, hogy elhallgattassam, elég ha rászólok, hogy fogja be. Erre olyan hangosan felnevettem, hogy a fél bolt minket nézett. Nem is tudom, hogy miként tudtam nélkülük meglenni.
- Niall komolyan, ezzel nem segítesz -mondtam
- Vedd meg neki az egyik kedvenc bandája legutolsó albumát. Azt még úgyse tudta beszerezni -nézett rám
- Ciki kérdés következik, melyek Harry kedvenc bandái? -pislogtam rá
- Ehhez nem fűzök kommentet, de csak azért mert itt keményebb dolgok vannak, mint egy plüss teknős. Kislány, nézd ott van a polcon a Coldplay albumai -mutatott mögém
Lenyeltem a válaszomat arra, hogy lekislányozott, és a cd-k felé fordultam. Nem voltam nagy szakértő, de a Coldplay pár dalát szerettem. Levettem a polcról a Mylo Xyloto albumukat, majd Niall javaslatára, megkerestük a Pink Floyd albumait, mert állítása szerint Harry mostanában elkezdte gyűjteni azokat is. Így hát jó pár cd-vel gazdagabban távoztunk a boltból, majd hirtelen ötlettől vezérelve betértünk egy boltba venni neki egy Pink Floyd felsőt, ami nagyon jól nézett ki, és reméltem, hogy örülni fog nekik. Mivel csomagolni nem volt időm, így vettem kis tasakot, ami az alkalomhoz megfelelő volt, majd taxit fogtunk és elindultunk vissza a hotelba. Niall végig nyugtatott, hogy ne izguljak, szuper ajándékokat vettem. Mikor visszaértünk, a hotel előtt rengeteg rajongó állt, akik rögtön kiszúrtak minket. A taxis megkérdezte, hogy mit tegyen, mi pedig kértük, hogy álljon meg a hotel előtt. Nem akartunk csalódást okozni, így kiszálltunk, és szépen sorban elkezdtünk aláírásokat adni, illetve volt aki képet is szeretett volna. Persze volt aki nem hagyott ki egy-két sértő megjegyzést, de nem törődtem vele. Egyszer éreztem, hogy rezeg a telefonom, de nem tudta, elővenni, hogy megnézem. Hátrafordultam és láttam, hogy Niall finoman az ajtó felé biccent. Megráztam a fejemet jelezve, hogy én meg nem tudok menni. Folytattam tovább míg nem megjelent a fiúk Paulja és Niall-t lassan az ajtó felé terelte. Én pedig ott maradtam egyedül, és kicsit azért megijedtem. Már épp azon tanakodtam, hogy miként jutok fel, mikor sikítás ütötte meg a fülemet és hátrafordulva egy ismeső vörös bozonttal találtam szemben magam.
- Ed! -vigyorogtam rá ő pedig egyenese hozzám jött
- Betti, de régen láttalak -ölelt meg
- Hát nem most volt már -viszonoztam az ölelését
- Megengeditek, hogy elraboljam? -nézett a rajongókra, mire ők bólogattak
- Remek, gyere -húzott a bejárat felé
- Tökéletes időzítés, köszönöm -néztem rá
- Nincs mit, láttam, hogy elkel a segítség -mosolygott
- Egyébként mi járatban erre? -kérdeztem már a lift előtt állva
- Harry bulijára jöttem -mondta
- De jó, nem is tudtam, hogy te is itt leszel -mondtam
- Hát ha már legjobb haver féleség vagyok, ez a minimum -nevetett
Ekkor felért a lift, és a többiek aggódó tekintetével találtuk szemben magunkat. Értetlenül néztünk rájuk.
- Na kivele, ki halt meg? -törte meg a csendet Ed
- Senki, csak aggódtunk Bettiért -mondta Liam mire vagy négyen vetették magukat a nyakamba
- Jézusom, nem a vágóhídon voltam -toltam el őket
- Legközelebb ezért a megjegyzésért kapni fogsz, de most nincs rá idő -mondta Louis
- Jól van apu, menjetek csak előre, majd utánatok megyek -mondtam
- Egy fenét, nem hagyunk megint egyedül -mondta Zayn
- Testőrt kapok? -húztam fel a szemöldököm
- Valami olyasmit. Bent van a szobádban, és el se lehet onnan mozdítani -kacsintott Niall
- Jaj nekem -motyogtam, mert sejtettem, hogy ki lehet az
- Maradjak? -kérsezte Ed
- Nem kell, köszönöm -mosolyogtam rá hálásan
Valószínűleg, Ed volt az egyetlen, aki felfogta, hogy ez az egész dolog, amit a többiek poénosan vesznek, nekem nem annyira az. Végül elköszöntem tőlük és a szobám felé mentem. Liam leírta a helyet ahova menni kell majd, és kifejtették, hogy igyekezzek. Megálltam az ajtó előtt, és erősen fontolóra vettem, hogy inkább megyek, slampos ruhában, és kócosan, minthogy bemenjek a szobába. Nagyot sóhajtottam és végül bementem. Ahogy azt előre sejtettem, Harry-t a szobámban találtam. Az ablak előtt állt, és kifele nézett. Háttal állt nekem, de így is láttam, hogy elegánsan van felöltözve. Meghallhatta az ajtó csukódását, mert felém fordult. Igyekeztem leplezni, hogy nem volt hatással rám a kinézete, - az alapból áttetsző ingek viselését, félig kigombolt állapotban, tiltani kéne -, és a szekrényhez léptem, lerakva az ajándékait. Tekintetét végig magamon éreztem, amíg meg nem fordultam felé.
- Egyedül is fel tudok öltözni -mondtam
- Rendben, itt megvárlak -fordult megint az ablak felé
Mi van? Most szórakozik velem?! Mindegy, nem volt se időm, se kedvem vele leállni vitatkozni. Kivettem egy testre simuló kék, csipkés ruhát és a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, és a hajamat kicsit behullámosítottam. Feltettem, egy kis sminket, és belebújtam a ruhámba. Nem volt se túl hosszú, se túl rővid, pont jó volt. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra, és kimentem a fürdőből. Harry ahogy meghallotta az ajtó nyitódását felém fordult. Nem törődtem a perzselő tekintetével, helyette a szekrényemhez mentem és előkerestem a kedvenc fekete magas sarkú cipőmet. Leültem az ágyra, hogy könnyebben belebújhassak, de mielőtt bármit csinálhattam volna, Harry jelent meg előttem és vette ki a kezemből a cipőmet. Kérdőn pillantottam rá, mire ő letérdelt elém és a lábamat a kezébe fogva felcsúsztatta rá a cipőt. Nem kis erőfeszítésembe telt, hogy ne haljak meg a látványtól. Ahogy ott térdelt, teljes rálátásom volt, a fedetlen és tökéletes mellkasára. Mikor végzett a masik pár felhúzásával, végigsimított a vádlimon, majd felállt és felhúzott engem is. Megigazgattam a ruhámat és a táskámat illetve az ajándékot magamhoz vettem.
- Mehetünk? -fordultam felé
- Mehetünk -nyitotta ki az ajtót
A liftre szerencsére nem kellett sokat várnunk, és voltak is bent mikor beszálltunk, így nem maradtam vele kettesben. Aminek örültem, mert a szívem meg mindig őrülten dobogott az előbbi tette miatt. Pontosan tudtam, hogy tisztában van azzal milyen hatással van még mindig rám, csak azt nem értettem miért teszi. Mire értette délután azt, hogy ahogy a menedzsment, úgy ő is a saját szabályait alakítja ki? Reméltem, hogy tudja mit csinál, mert ennek akár csúnya vége is lehet. A lift megérkezett, mi pedig kiszálltunk, és én kerdőn néztem fel Harry-re.
- Ugye nem a fő ajtónál megyünk ki? -kérdeztem
- Nem értem mi kivetnivaló van benne -nézett rám angyali pofival
- Harry, komolyan, soroljam? -fakadtam ki
- Annak egyiknek sincs értelme. Gyere menjünk, mert a taxi már megérkezett -fogta meg a kezemet
- Harry -motyogtam, de ő nem figyelt rám
Kilépve az ajtón hatalmas sikítás fogadott minket, és vakuk ezrei villogtak. Akaratlanul is közelebb húzódtam Harry-hez, aki maga elé húzott védelmezően ölelve, és úgy mentünk el a kocsiig. Hogy ez másnap a címlapon fog szerepelni, affelől kétségem sem volt. Sikerült elérnünk a kocsit, és fellélegeztem, mikor végre elindultunk. Harry beletúrt a hajába és rám nézett.
- Jól vagy? -kérdezte
- Igen, köszönöm -mondtam
- Nem hagyom, hogy bajod essen -mondta és a kezemet a kezébe véve megpuszilta
Nem szóltam semmit, csak kifele néztem az ablakon. Időközben eleredt az eső és ettől olyan igazi eső londoni lett a táj. Szerencsére ahova mentünk, ott fedett rész alatt tudott megállni a taxi, így nem áztunk el. Harry-vel a bejárathoz mentünk, és ahogy az várható volt, mikor belépett, mindenki elkiáltotta magát, hogy Boldog Születésnapot! Ezután pedig elsodródtam mellőlle, mert mindenki odament hozza, hogy felköszöntse. Elmentem megkeresni a többieket, és hamar meg is találtam őket. Egy távolabbi boxban ültek. Bár csak a lányokat találta ott. Sejtettem, hogy a fiúk valahol a tömegben vannak.
- Sziasztok -ültem le
- Szia. Na mi volt? -támadtak le rögtön vigyorogva
- Semmi, megvárta míg elkészülök és jöttünk is -mondtam
- Nem is próbálkozott? -kérdezte Lauren
- Nem. Csak segített felhúzni a cipőmet -motyogtam
- És volt képe azt mondani, hogy nem volt semmi - vigyorgott Vic
- Ez semmit nem jelent csak...csak figyelmes volt -hebegtem
- Ja persze, és még véletlenül se simított végig a lábadon igaz? -kacsintott rám Caroline
- Öhm....-jöttem zavarba
- Áá szóval igen! -visítottak fel
- Shh ne olyan hangosan! -csitítottam őket
- Bocsi. Figyelj, felőlem bemagyarázhatod magadnak, hogy ez semmit se jelent, de mindenki számára egyértelmű, hogy megpróbál megint elcsábítani -mondta Danielle
- Vagy túl sokat képzeltek a helyzetbe -mondtam
A lányok mielőtt válaszolhattak volna megjelentek a fiúk és így abbamaradt a beszélgetés. Teljesen fel voltak pörögve és mint megtudtuk, Louis már leadta a rendelést, viszont elfelejtett alkoholmentest rendelni. Nem volt más, minthogy Liam-el odamenjünk a pulthoz rendelni. Nagy nehezen küzdöttük át magunkat a tömegen, annyi ember gyűlt össze. Az nem kerülte el a figyelmemet, hogy jó páran megbámultak és összesúgtak eléggé feltűnően. Kicsit feszengve éreztem magamat, de Liam csak a derekamra tette a kezét és tovább terelt a pulthoz. Mikor végre leültünk a bárszékekre, nagyot sóhajtottam.
- Ne törődj velük -hajolt oda Liam
- Hozzászokás kérdése ez is mi? -kérdeztem
- Is. Másrészt ne érdekeljen mások véleménye -mondta
- Talán nem is kéne itt lennem -tűnődtem az asztalt piszkálva
- Már miért nem kéne? Ne beszélj butaságot! -szidott le finoman
- Szerinted nem lesz ebből megint botrány? Liam, mindenki úgy tudja, hogy Harry Taylor-al jár. Erre holnap mivel lesz tele minden újság? Harry Styles újra melegítí a régi kapcsolatát? Mi lesz Taylor-al? -magyaráztam
- Komolyan néha meglep, hogy mennyire hasonlítotok Harry-vel -mosolygott
- Liam, kérlek ez most komoly -néztem rá
- Tudom, de attól még, most olyan volt, mintha őt hallottam volna -mondta
- Hát úgy tűnik ez az énje teljesen eltűnt, mert nem úgy viselkedik, mint akit érdekelné -mondtam
- Egyszerűen igyekszik nem arra figyelni, hogy felelhet meg másoknak, hanem önmagának akar, és azoknak, akik igazán fontosak számára -mondta
- Ezért csinálja amit? -sandítottam fel rá
- Nem. Azért csinálja, mert még szeret -mondta nemes egyszerűséggel
- Nem tudom -ráztam meg a fejem
- Figyelj, Harry elmondta, hogy mikor szakítottatok, fent tartottátok azt a lehetőséget, hogy újra együtt lesztek. Így azért nem olyan meglepő, hogy most közeledik. Tudja szerintem, hogy elszúrta, és e szerint cselekszik -nézett rám Liam
- Igazad van, csak minden olyan kusza -eresztettem meg egy mosolyt
- Tudod kicsilány, egyszer élünk, de akkor nagyon -nevetett
- Ez tényleg hatásos szöveg, két narancslevet iszogató embertől -nevettem fel
- Jó, na mi lightos stílusban csináljuk -koccintotta össze a poharainkat
Nagyon jó volt Liam-el beszélgetni, kicsit jobb lett a kedvem. Kikértük a következő kör rendelését, és elindultunk vissza a többiekhez. A jókedvem olyan gyorsan elillant, mint ahogy jött. Harry mellett, egy számomra eddig ismeretlen férfi ült, aki jókedvűen azt harsogta, hogy következzen az ő szülinapi ajándéka. Egy ideig mindenki értetlenül nézett, aztán megjelent egy rendőr ruhába öltözött lány, és Harry előtt megállva elkezdett táncolni. Ahogy haladt a zene, a lány úgy szabadult meg a ruháitól és simult Harry ölébe. Szédülni kezdtem, és a mellettem álló Ed kezébe kapaszkodtam. Harry szinte meg se mozdult, de nem tudtam ezt tovább nézni.
- Betti jól vagy? -nézett rám rémülten Ed
- Nem igazán, kimegyek levegőzni -motyogtam
Sarkon fordultam és sietős léptekkel a kijárat felé indultam. Szerencsére volt hátsó kijárat, ami felett volt egy kis fedél. Nekidőltem a hideg téglának, és igyekeztem megnyugodni. Nem tudom, hogy miért tört rám ez az érzés, hiszen már nem lenne jogom ezt érezni. Lehunytam a szememet, és hallottam, hogy kinyílik az ajtó, majd egy kéz simít végig a karomon.
- Betti? -hallotta, meg Caroline hangját
- Jól vagyok -bizonygattam
- Egy fenét vagy jól, hiszen remegsz -ölelt magához
- Csak a hideg miatt van -mondtam
- Őszintén, kit akarsz becsapni, engem vagy magadat? -húzódott el kicsit
- Mindkettőnket? -néztem rá
- Ahj te lány, tudom, hogy még szereted, azért nem bírtál ott maradni -dörzsölte a hátamat
- Elég, ha te tudod -mondtam
- És még mindenki más, akinek van szeme -kuncogott
- Örülök, hogy ez téged mulattat -böktem meg
- Na ne bökdöss -nevetett
A nevetésünket, az ajtó újboli nyitódása zavarta meg. A szívem őrült, dobogásba kezdett, mikor megláttam, hogy ki jött ki.
- Caroline, ha megkérlek magunkra hagynál? -kérdezte
- Persze -kacsintott és hiába néztem rá könyörgő tekintettel, bement vissza az épületbe. Becsukódott az ajtó, és ott maradtunk kettesben, a szakadó esőben.